"Ha nincs célod, soha nem is fogod elérni!"
Pribék István Kettlebell Instruktor
Tel: +36703602653
Email: kettlebellveszprem@gmail.com

Láthatatlan GFM szeminárium

Egyházi Gábor mellett, a másik oktató Bélafi Szilárd, Európa bajnok csörgőlabda válogatott volt.
Először nyitott szemmel átvettük milyen mozdulatokat fogunk később csinálni, bekötött szemmel.

A propriocepció teszi lehetővé, hogy csukott szemmel is észleljük testünk helyzetét és mozgását térben és időben.

Szinte minden helyzetben a látásunkra támaszkodunk, gondoljunk csak a vezetésre, egy sétára vagy olvasásra, de akár az edzőteremben közlekedésre és sportolásra.

Teljes bizonytalanságnak gondoltuk a látás „elvesztését” arra a két órára.
Azonban 20-30 perc után, egész magabiztosan mozogtunk már a talajon rák, és tigrismászásban.
Csak a tapintásra hagyatkoztunk és a hangokra. Szerencsére a padlón voltak vastag ragasztószalagok a tájékozódáshoz. Kiélesedik a többi érzékszerv, ahogy mondani szokták. 

Az egész testben mindenütt megtalálható különböző receptorokból induló jeleket az idegek a gerincvelőn keresztül a kisagyba közvetítik, ahol is a proprioceptív központ egy háromdimenziós térképet készít belőlük, akár egy GPS rendszer. 

Mi ennek a jelentősége?

Ha a GPS-analógiánál maradunk, logikus, hogy a térkép alapján megtervezett útvonal csak akkor vezet el biztonságosan a célunkhoz, ha a térkép megbízható.
Ha az adóegységek egy része nem sugároz jeleket, a térkép pontatlan, fehér foltokkal teli. 

Mit teszel, ha egy ilyen területre érsz?
Elbizonytalanodsz, lelassítasz, vagy ha nagyon gyanúsnak találod a környéket, be sem merészkedsz.

A proprioceptív receptorok, és azok közül is a számunkra leginkább fontos, a test helyzetéről, mozgásáról tudósító mechanoreceptorok a testben mindenütt megtalálhatóak, pl. az izom- és ínorsókban is, de legnagyobb számban és sűrűségben az ízületek környékén, az ízületi tokban és az azokat fedő bőrben vannak jelen. 

Ha minden ízületet rendszeresen a teljes mozgástartományban használunk, azaz a lehető legtöbb mechanoreceptort működésben tartunk, a proprioceptív térképünk tiszta és megbízható, így a reakcióink is magabiztosak.

Ha azonban ezek egy része bármilyen okból kikerül az "adatszolgáltatás" rendszeréből, a térkép homályos, zavaros lesz.

Amit nem használunk, az elvész; ha tehát valamely mozgástartományt tartósan elkerülünk, ott a mechanoreceptorok száma lecsökken, az arány a nociceptorok javára nő, azaz azon a területen hajlamossá válunk fájdalmat, kellemetlenséget és egyéb 'ijesztő dolgokat' érzékelni.
És így méginkább elkerüljük azt a mozgástartományt, így mégjobban belepi a gaz, míg már a létezéséről is megfeledkezünk (ezt nevezik szenzomotoros amnéziának), ami azonban azzal is jár, hogy kenőanyag híján az ízület nem jut táplálékhoz, és idővel el is hal..

Az izmokban, szalagokban és ízületi tokokban vannak receptorok (proprioceptorok) amik üzenetet küldenek az agynak az aktuális állapotukról.
Az agy ebből tudja, hogy mennyire feszül az izom, mekkora és milyen irányú a (szög) gyorsulása az ízületnek. Agyunk ezeket integrálja egyéb (pl.: egyensúlyszerv) területekről jövő információkkal majd ezek alapján küldd parancsot a perifériára, amivel izmokat aktivál vagy relaxál.
Ez egy tudatalatti folyamat.

A sérülések egy része azért következik be, mert a sportoló, vagy egyes testrészei  olyan helyzetbe kerülnek, melyeket nem tud automatikusan korrigálni.
Ilyen jellemző sérülések következnek be pl. kitámasztásnál, felugrás utáni leérkezésnél, ütközésnél, vagy akár ha rálépünk valakinek a lábára.

Akár Ti is kipróbálhatjátok otthon, milyen a már jól ismert bemelegítésünk bekötött szemmel.
Az idő, és a mozgásunk lelassul, végre tudunk önmagunkra befelé figyelni. Jobban megismerjük magunkat.

Érdemes kísérletezni ilyennel, hiszen javul a testtudatunk.

Edzésen találkozunk!

üdv,
István

forrás:
http://www.kettlebelldebrecen.hu/zhealth.html