"Ha nincs célod, soha nem is fogod elérni!"
Pribék István Kettlebell Instruktor
Tel: +36703602653
Email: kettlebellveszprem@gmail.com

Első nap Tanzániában

Nagyon jól aludtam az előző napi hosszú utazás miatt.
Egy ébresztőt beállítottam még este, biztos ami biztos ne aludjak el, és persze felraktam a szemfedőt alváshoz, hogy a reggeli napfény se ébresszen fel.
(Ne felejtsük el a 2 órás időeltolódást sem!)

A reggeli hideg zuhany frissítő hatása remek napindító élmény volt.
Új embernek(vagy újra embernek?) éreztem magam, egyedül csak a borotvám hiányzott.
Később már ez sem 
Nem voltam hajlandó elhozni a villanyborotvámat, minden fölösleges vacakot nem akartam elcipelni.

Most volt időm jobban szemügyre venni a hotel udvarán fekvő medencét, gondoltam, majd ha lejövünk a Kiliről, milyen jól esik majd a csobbanás.(ez így is történt)

Reggelinél bemutatkoztam a társaságnak.
10-en voltunk + Máté a túravezetőnk.
Ők még az előző napi élményekkel voltak elfoglalva, mivel a többség részt vett a Meru megmászásán, mint akklimatizációs túrán, a Kilimandzsárót megelőzően.
A Meru 4566 méter magas, és az elmondásuk alapján nagyon kemény „falat” volt az is.
Mi vár akkor rám/ránk akkor a Kibón??

Az időmbe nem fért már bele a Meru megmászása, és nem is ez volt a „nagy álmom”, így én simán kihagytam ezt.
Keménynek gondoltam magamat(vagy vakmerőnek?).
Nincs erre szükség, meg amúgy is hoztam magashegyi betegségre gyógyszert, gondoltam akkor...

A reggelit akár európainak is nevezhetjük, rántotta, virsli, szalonna, és a helyi friss gyümölcsök voltak az asztalon.
A termoszos kávénál már akkor feltűnt, hogy zaccos, ez a kávéültetvényen is bebizonyosodott.
Úgy főzik fel a finom porkávét, mint a törökök.

Persze ittam a friss mangó és dinnyeléből is a reggelimhez.

Ha jól emlékszek 9-es indulást beszéltünk az aznapi túrához, de már itt megismertük milyen a „tanzániai idő”.
Fél-1 óra késés simán belefér, relax, itt megvár minden, no stress, hakuna matata(nincs semmi baj).

A fakultatív program szerint: kirándulást teszünk a közeli kávéültetvényhez, ahol elleshetjük a kávé pörkölés, őrlés, főzés titkait, sok érdekességet megtudhatunk a környéken lakó Chagga népcsoport életéről, szokásairól, megkóstolhatjuk a banánsört és a Kilimandzsáró talán legszebb vízesését is felkeressük.

Végül megjött a buszunk és elindultunk megismerni milyen is az itteni „valóság”.
Európai szemmel teljesen más világ.
Én nyitott vagyok idegen kultúrákra, utazni is szeretek, így nem ért semmilyen meglepetés.
Nem voltak elvárásaim az úttal kapcsolatban(maximum a feljutás).

Egy helyi kisbolt:

Érkezéskor mindenki serényen naptejezi magát, itt az UV nem játék.
Nekem a túra alatt csak az orrom égett le enyhén, sokan ennél rosszabbul is jártak.

Oszkár a helyi kávéfarmer bemutatta a kávékészítés sorban mind a 14 lépését.
Elmesélte, hogy az ültetvénye több mint 90 éves, mivel a nagyapja ültette a kávécserjéket.
A kávé az árnyékos környezetet kedveli ezért jellemzően banánfák árnyékába ültetik ezeket.
A kávén kívül rengeteg féle zöldség és gyümölcsöt is termesztenek itt, valamint több mint 35 féle banánt!

Nekem nagy élmény volt a kávékészítés lépéseinek bemutatása.
Mindent kézi erővel működtetnek.

Az ültetvénye organikus, mivel semmilyen vegyszert sem használnak.
Elmondta, a termész 30%-át a kártevők viszik(eszik) el.
Oszkár azt is elmondta, hogy a kávé mekkora üzletet jelent. Sajnos nem nekik...
Amit 1 dollárért megvesz egy kereskedő, azt 50 dollárért adja tovább.

Manapság ezért is egyre népszerűbb a fairtrade coffee, és a helyi termelők támogatása.
Itt éppen Máté a túravezetőnk „őröl” kávét.

https://www.instagram.com/p/BQs2KV0D6Vi/

Nekem ízlett a helyi friss kávé(amúgy is az afrikai kávékat kedvelem, pl: etióp), mellé még elfogyasztottuk az ebédre kapott „lunch box-unkat”.

Ekkor ez még nagyon tetszett és finom volt, később „kissé unalmassá” vált.

Amúgy bőséges amint a képen látható. Én se tudtam mindent megenni.
Szendvics, banán, tojás, alma, csirkecomb, mangólé, joghurt, muffin.

A maradékokat összeszedtük és odaadtuk a farmer családjának.

Búcsúzás előtt még mindenki leadhatta a kávérendelését.
Mire lejöttünk a Kiliről, már ott várt a hotelben a frissen őrölt kávé. Ez ám a kiszolgálás!

Utunkat folytattuk a 89 méter magas Materuni vízeséshez, ami 2500 méter magason fekszik a tengerszinthez képest. Jó fél órás séta vitt az eldugott „gyöngyszemhez”.
Megérte feljönni ide, a látvány csodálatos volt.
Néhányan megmártóztak a nem túl meleg vízben.

Kicsit magasabbról szemlélve egyikünk kiszúrta a szivárványt, amit persze mindenki fotózott mint az őrült.

facebook link:

https://www.facebook.com/istvan.pribek/videos/10210324691745055/?autoplay_reason=gatekeeper&video_container_type=1&video_creator_product_type=0&app_id=6628568379&live_video_guests=0

A szállodánk felé hazafelé megálltunk egy kis bódénál banánsört kóstolni.
Annyira másra(jobbra?) számítottam....

Émelyítő szag és íz, röviden így jellemezném. Ecetes, dohos pinceszag, az állaga darabos mint egy kása, egy korty elég is volt nekem az „isteni” nedűből.
Zoli, a „sátortársam”, bátran, egy húzásra kiitta a fa kupa tartalmát! Ez ám a magyar virtus!
Többség persze bent hagyta a kupában a finom sert.

A szálloda bár részében kárpótoltam magam minőségibb, és számomra fogyaszthatóbb, helyi sörökkel. (lehet csak én vagyok finnyás, de ahogy utánaolvastam az internetes beszámolóknak, másoknak is életre szóló élmény volt a banánsör...)

A vacsora és wifizés után mindenki sietett a szobájába összepakolni a másnapi TÚRÁHOZ, hiszen reggel indulás az 1840 méteren fekvő Machame kapuhoz!
Kezdődik a 6 napos várva-várt kalandunk.

A Kilimandzsáróra 8 út vezet fel.
Mi a Machame azaz a Whiskey úton haladunk majd felfelé ami 62 km hosszú a bejárattól a kijáratig, és megfelelő akklimatizációt biztosit mindenkinek.(legalábbis ezt mondják róla)

A Machame útvonalat a legszebbnek és a legváltozatosabbnak tartják.
Manapság ez az útvonal egyre népszerűbb a Marangu – Coca Cola út mellett.
(Whisky és a Cola találkozása még akár jó is lehet :P)

Lefekvés előtt még az elhozott házipálinkákra kicsit rájártunk, mert úgy is a hotelben hagyjuk 
Ne visszaérkezéskor kelljen a hatalmas készleteket elfogyasztani..

Az élmények hatása ma se maradt el, nem kellett altatni.
Az elkövetkező napok kalandjaira gondolva aludtam el.

Folytatás következik!