"Ha nincs célod, soha nem is fogod elérni!"
Pribék István Kettlebell Instruktor
Tel: +36703602653
Email: kettlebellveszprem@gmail.com

Első nap a Kilimandzsárón

Már este próbáltam elosztani a csomagjaimat a két hátizsákom között.
A nagyobba kerültek a ruháim, ezt majd a sherpák hozzák utánam, a kisebbe kerültek a túra során napközben is használt dolgaim. A két fém 1 literes termoszom, nasik, magok, sapka, kesztyű, telefon, stb...
Ekkor még bő 10 kg-t nyomott a táskám, később racionalizáltam, mi az ami szükséges, és mi nem a gyalogláshoz :)

Reggeli még a szállásunkon volt, majd vártuk a buszos transzfert a Kilimandzsáró lábához, az 1840 méteren fekvő Machame kapuhoz, a túraútvonalunk bejáratához.
Nagyon meleg idő volt, az itthoni télhez képest az ottani 30-33C fok nyarat varázsolt az életünkbe.

A Machame úton fogunk majd haladni a túránkon, sokan ezt tartják a legszebbnek.

Teljes harci díszben indulásra várva:

Egy jó fél óra várakozás után meg is jött értünk a kisbusz, majd további 45 perc utazás várt még ránk.
Volt időnk alaposabban megfigyelni a helyi életet a buszunkból.

A kapuhoz érve a szokásos adminisztrációt kellett még elintézni, az engedélyeket, és a befizetést.
Egyesével még az adatainkat is meg kellett adnunk részletesen.
Ez is elhúzódott, így az ebédünket a napon heverészve fogyasztottuk el, ott helyben.

Több csoport is várta az indulást, velük az út során többször is összefutottunk.
Lelkiekben rákészültünk az előttünk álló kalandra, a feszültséget meg csevegéssel ütöttük el.

A csomagjainkat egyesével lemérték mérlegen, mivel egy sherpa se vihet 15kg-nál többet magával.
Ezeket elosztották maguk között, azaz majd 40 ember kísért minket a túránk során.

Indulás előtti közös csoportkép:

Ezen a napon 2950 méteren fekvő Machame táborig kellett feljutnunk, körülbelül 16 km séta várt ránk. Már ekkor elhangzott a sokat ismételt mondat: Pole, pole!

Azaz lassan járj, tovább érsz :)
Fel kellett venni már ekkor a lassú tempót, hogy a későbbiekben se legyen ezzel gondunk, ha feljebb jutunk az oxigénhiányos magasságokba.
Ez a biztos csúcshódításnak a titka! A túravezetőnk nagyon jó tempót diktált végig, a vérükben van már.

Növényzet itt még esőerdő, és a terep se volt túl komplikált.
A képen éppen a sherpák előznek meg minket.
Mire mi a táborba értünk, a sátraink már álltak, és forró teával, friss popcornnal vártak minket.

Óránként tartottunk egy rövid pihenőt mindig, illetve elkezdtünk figyelni a folyadék fogyasztásunkra! 1000 méterenként minimum 1 liter folyadék elfogyasztása ajánlott, hogy elkerüljük a magashegyi betegség tűneteit.

A képen éppen a lenyugvó Nap “aranyozza” be a Kibo csúcsát az első táborhelyen.
Felejthetetlen élmény :

Vacsoráink általában egy forró levessel kezdődtek, majd valami frissen sütött húst kaptunk, rizs vagy sültburgonyával, és zöldségszószt. Végén gyümölcsöt is mindig kaptunk, dinnye, banán, mangó, ananász formájában...

Az itthon megszokott higiéniás szokásainkból hamar leadtunk.
1 tál víz a mosdáshoz, és nedves törlőkendő amivel meg kellett oldanunk ezt.
Minden táborhelyen kiépített WC-k vannak, de ez se a megszokott európai, hanem a “pottyantós” típus :)
Hamar elneveztük a barna 50 árnyalatának ezeket a helyeket...(ezt nem kell tovább magyaráznom)

Nekem itt is egy új kaland kezdődött, mivel még soha nem aludtam sátorban, se a természetben.
Két személyes sátrakban voltunk elszállásolva, az alvótársam ahogy a hotelben, itt is Zoli volt.
A napi gyaloglás azért megtette a hatását, nem kellett altatni, a közös vacsora után hamar álomba szenderültem.

Másnap Shira tábor várt ránk 3840 méteren.

Folytatás következik!